A szakképzésben tanulók tudásgyarapításának egyik jelentős formája a külföldi mobilitás, hiszen a szakmatanulás olyan periódusa az életpályának, amikor különösen fontos a más országokban megszerezhető tapasztalat. A mobilitási program célja, a résztvevő tanulók szakmai és személyes fejlődésének támogatása, a hazaitól eltérő tapasztalatok szerzése, a tanulás minőségi fejlesztése, a munkavállalói esélyek növelése. A mobilitások további eredménye az idegen nyelvi kompetenciák javulása, más kultúrákkal és országokkal kapcsolatos tudatosság, az aktívabb társadalmi és európai identitás erősödése. A szakképző iskolák évről évre egyre intenzívebben pályáznak és kapcsolódnak be mobilitási projektekbe lehetőséget biztosítva ezzel tanulóiknak a külföldi tapasztalat- és élményszerzésre1 . A mobilitási programokban való részvétel azonban nem csak a résztvevő tanulók és tanárok számára jelent fejlődést, de az adott iskola számára is, amely olyan projekteket támogat, amelynek céljai összefüggésben vannak az iskola fejlesztési prioritásaival, az intézmény európai fejlesztési tervével. Intézményi szinten a mobilitások erősítik az integrált intézményi stratégiában való gondolkodást, támogatják a külföldi tanulási időszak során szerzett tanulási eredmények elismerését és a hazai kurrikulumba történő beszámítását illetve lehetőséget teremtenek a szakképző intézmények és a vállalatok közötti együttműködésre.