A jogi szabályozás évtizedek óta biztosítja az előzetes tudás felmérésének és beszámításának lehetőségét, de intézményes validációs gyakorlat nem alakult ki a szak- és felnőttképzés területén. A hazai terminológiában a „validáció” fogalom helyett „az előzetes tudás mérése és beszámítása” honosodott meg, amely önmagában hordozza azt a sajátosságot, hogy ez az adott képző intézmény ügye, és szorosan kötődik a képzéshez. A felmérésről és beszámításról való döntés a képző intézmény vezetőjének a felelősség- és hatáskörébe tartozik. Részletszabályok, útmutatók, módszertani anyagok hiányában az eljárások, folyamatok, mérőeszközök azonos képzés esetében is eltérőek lehetnek intézményenként, és a tudásmérés eredményét más képzőnek nem kötelező elfogadnia. A tanulmány részletes áttekintést nyújt az elmúlt 30 év validációs fejlesztéseiről a szakképzés és felnőttképzés területén. Már a 90-es évek végétől számos kísérlet, projekt, módszertani fejlesztés indult el az előzetes tudás felmérésére és beszámítására, ugyanakkor rendszerszintű gyakorlatról, illetve szélesebb értelemben vett képességfelmérésről (skills-audit) vagy validáció útján történő képesítésmegszerzéséről ma még nem beszélhetünk Magyarországon. Bizakodásra adhat okot, hogy az elmúlt időszakban több olyan fejlesztés történt a szakképzésben (pl. tanulásieredmény-alapú tantervek, akkreditált vizsgaközpontok, portfólió stb.), amely pozitív hatást gyakorolhat a validációra is.